ZTE-Siófok

Borongós szerda kora este került sor csapatunk következő mérkőzésére.

Bár lehet azt kellene írnom, hogy a tavaszi vessző futásunk újabb állomása

következett, melyen a Siófok

gárdáját fogadtuk. A fent leírtak és az utóbbi fordulókban,

valamint a magyar kupa elődöntő első meccsén

mutatott lélektelen játék végett úgy

döntött a csoport, hogy ezen a meccsen a csapat biztatása elmarad.

A drapi kikerült és a lelátón is megjelentünk, de jobbára beszélgetéssel és sörözéssel

ütöttük el az időt, szurkolás helyett.

Nem tudom hogy a Siófokiaknak is van-e valami bajuk a csapatuk teljesítményével, de hasonló"koreográfiát mutattak be"mint mi.

Maga a mérkőzés sok szót nem érdemel.

Maradt ugyan az a görcsös, céltalan, semmitmondó játék

ami a tavasszal az ismérvünk lett. Ezzel a játékkal rúgtunk két

gólt, de majdnem kaptunk megint ötöt, a Siófok játékosainak

köszönhetően csak egyszer zörrent a hálónk.

A meccs végén játékosaink kijöttek megköszönni a "nagy semmit",

mi pedig megmutattuk nekik azt amit minden meccs végén láttunk tőlük...............a hátunkat.

A mérkőzés hangulatáról még ejtenék pár szót, mert azért felénk ritkán van ilyen , hogy végig

a szotyolák ütemes roppanása, valamint a játékosok anyukáinak emlegetése teszi ki a száj mozdulatok 90% -át, egy mérkőzésen. Persze mindez csak azért volt hallható mert az UZ

erre a meccsre elhallgatott. De vajon futballistáinknak erre van szüksége???? (én kétlem)

Azért történt ezen a szerda estén pár jó dolog is. Tóth Krisztián a ZTE FC marketingese

eleget téve előzetes kérésünknek, a meccs után Kocsárdi Gergővel csapatunk örök kapitányával, "meglátogattak"

minket törzs kocsmánkban és kellemes meglepetésként csatlakozott hozzájuk

csapatunk másik ikonja, Vlaszák Géza is. Egy kb egy órás jó hangulatú beszélgetés után aztán

haza indult mindenki, bízva abban, hogy játékos és szurkoló egymást támogatva, végre elindulunk felfelé a lejtőn.

Az est másik "meglepetése" egy váratlan vendég volt Dion Schwabe személyében, aki düsseldorfi ultra és épp bepottyant a

meccsünkre, majd a törzs helyünkre is velünk tartott. Mint megtudtuk tőle épp Európa stadionjait járja "mert épp ilyen kedve van". Mi kissé szabadkoztunk, hogy rossz meccsünket választotta, de ő megvigasztalt minket azzal, hogy Liverpoolban már volt sokkal rosszabb meccsen is. Számára még hosszú volt az éjszaka, mert hajnali 3-kor indult a vonata Szombathelyre, ahol felvette a cuccait a szállásán és indult tovább európai stadion körútjára.

Ezúton kívánunk neki jó utazgatást és kiváló hanglatú mérkőzéseket!

Csak a ZTE!

Budapest kupa győztes az FFC!!!

Gratulálunk az FFC-nek a Budapest Kupa megnyeréséért és sok sikert kivánunk neki a Magyar Kupában!

Újpest-Zalaegerszeg 4:2

No comment...

Köszönjük a Ferencvárosi barátainknak a részvételt!
Az ő beszámolójukat az alábbi linken tudjátok elolvasni
http://sfod.gportal.hu/gindex.php?pg=33739613&nid=5926502

 

Foto:www.ultrashun.hu

SZÉGYEN!!!

Kecskemét-ZTE 5-1

Capo di tutti capi ?

A hétvégén újabb bajnoki forduló került megrendezésre kis hazánkban, s hozzánk hasonlóan Európa valamennyi országában. Nem is kell túl messzire kalandoznunk, hogy megleljük következő cikkünk főszereplőit.
Mindössze elrabolt Felvidékünk választ el minket Lengyelországtól, és azon belül Krakkótól, ahol is az éllovas Wisla fogadta a tabella 10. helyén álló GKS Belchatow gárdáját. A végeredmény most mellékes, a papírforma dominált, a hazaiak simán behúztak. Viszont ami a lelátón eközben történt, az fölött nem szabad ilyen simán elsiklani.
A hazaiak egyik játékosa ugyanis, egy egész félidőre a kezébe vette a krakkói tábor irányítását.
Nyilván sokan azt gondolják, hogy valamelyik név nélküli utánpótlás játékos, akit csak cipőt pucolni hívtak be aznap.
Tévednek, Patryk Małecki, 22 éves csatár, 2009-ben a legígéretesebb lengyel játékosnak választották hazájában, nem mellesleg 2003 óta (15 éves korától) szerepel a különböző korosztályos válogatottakban.Mint a képen is láthatjuk, ez a tehetséges játékos, aki ráadásul lengyel válogatott, a szinte mindenhol közellenségnek titulált ultrák és huligánok közé merészkedett. Közéjük, sőt az élükre állt. Persze azt is gondolhatnánk, hogy biztosan csak pár százan voltak kíváncsiak pénteken este 8-kor erre a meccsre. (Sajnos) ez sem igaz, 15.300 néző látta a helyszínen a mérkőzést.

Videó a hangulatról:


Azt már tudjuk, hogy mekkora a látogatottsága egy péntek esti meccsnek lengyel testvéreinknél, térjünk vissza azonban egy kicsit Magyarországra.
Ugyancsak múlt hét pénteken, igaz egy órával korábban kezdődött a szebb napokat is megélt Ferencváros-Vasas találkozó.
Alig 4000 néző, foghíjas lelátók, lézengő emberek. Ez persze nem a megmaradt pár ezer szurkoló kritikája, sokkal inkább a magyar futballt "irányító", hozzá nem értő embereké. Na meg persze, a már-már saját súlyuk alatt összedőlő létesítményeké (szándékosan nem stadionoké), az indokolatlanul magas jegyáraké, a média lejárató kampányáé, valamint az állami erőszakszerveké, akik, ha nincs botrány, hát kreálnak maguknak.

A cikk zalai vonatkozása sem maradhat el.
Míg Krakkóban egy igazi lengyel tehetség, mit sem törődve a média által szajkózott "veszéllyel" egy egész félidőn át tombol tízezrek élén, addig nálunk szégyen szemre, egy, a harmincas évei elején járó szlovén srác az egyetlen aki érez magában még annyi becsületet, hogy legalább egy tapssal megköszönje annak az 1-2000-nek, hogy kilátogattak megnézni ezt a futballnak aligha nevezhető bohóckodást.
Hát idáig süllyedtünk. Pedig nem volt olyan régen, mikor Lendvai Miki még a vesztes meccsek után is, egyetlen hívó szó nélkül, kimászva a legfanatikusabbak közé csókolgatta a kék-fehér címert a meze bal felső részén. Neki még dobogott valami az alatt a címer alatt, ő még érezte azt, amit a jelenlegi csapatunkból, soha, senki sem fog érezni. Ő egy ZTE játékos volt. Ő tudta mit jelent nekünk, Egerszegieknek a ZTE.




S mi maradt mára? Légiós áradat valamint pár piperkőc magyar. A mez alatt pedig már nem dobog ZTE-szív, nincs ott már más, csak gyantázott mellkas.

SZÉGYEN!

(kép és videó: Ultrasliberi.hu)

ZTE-Győr Fotók

Felhívás!

Az Ultras Zalaegerszeg szurkolói csoport kisbuszos utazást szervez a jövő hét keddi KTE-ZTE Magyar kupa elődöntőre !Ha valaki kedvet érez magában és a helyszínen biztatná szeretett csapatunkat, akkor az utazásra jelentkezni lehet a hétvégi bajnoki mérkőzésen a kapu mögött!

MINDENKI A STADIONBA!

"A szem beszél....."

http://www.ztefc.hu/index.php?pid=hir&id=2622

A fenti linkre kattintva csapatunk hivatalos oldalán olvashattok

egy cikket ami elég szomorú de egyben "örömteli" is.

Szomorú mert a mai magyar futball valóságban megtörténhet ilyen,

de öröm az ürömben , hogy csapatunk nem hagyta szó nélkül a

történteket.Azzal mindenkinek tisztában kell lennie , hogy az óvásnak

kb ugyan az az eredménye lenne mint a mérkőzésnek , ha nem is iványi

de valaki biztosan elintézné , hogy maradjon "3-0".Magyarul semmi értelme.

Azt viszont , hogy nem fogjuk be a "pofánkat"azt meg kell tennünk és a klub

vezetése nagyon helyesen meg is tette.Szóval nem is akarom túlragozni csak

pár gondolatot fűznék ehhez az ominózus fehérvári péntek estéhez.

Csapatunk az első perctől a 72.-percig teljesen partiban volt a vidivel, mely

addig csak" kis hátszélben játszott", de valahogy az a szél nem fújta be a kapunkba

a labdát.Aztán feltámadt és fújt is "rendesen"és láss csodát a labda a kapunkba került.

De itt még nem volt vége mert akkorát fújt ez az iványinak nevezett szelecske , hogy

csak úgy potyogtak ki a pályáról a játékosaink, a kapunkba meg a gólok.

A szakemberek megmondták okosan (persze a "perdöntő"jeleneteket" véletlenül" kihagyva

elemzésükből)felőrölt minket a vidi.Hát uraim nem a vidi őrölte fel csapatunkat, hanem 92-perc folyamatos szembe szél.

Már csak kérdéseim maradtak.

iványi bíró úr vajon hogyan számolt el a lelkiismeretével?(bár lehet nem azt számolgatta a fehérvári stadionból kifelé)

Vajon ott fenn az mlsz-nél nem érzik úgy , hogy az amúgy is gyenge lábakon álló magyar

futball egyik lábát kirúgják azzal , hogy nincs esélyegyenlőség a pályán , hogy

tisztességes játék és játékvezetés kell a jó focihoz?

Vajon a vidinél tényleg őszintén boldogok lesznek ha ilyen hátszélben nyerik

a bajnokságot?(vagy ez nem számít csak a magyar bajnoki cím megszerzése a fontos)

Csak a ZTE

2/3 Képekben

Nyert a Videoton, 2/3-dal

Videoton FC - ZTE FC 3:0 (0:0)
Székesfehérvár, 5100 néző (eredményjelző alapján)
Videoton: Bozovic - Lázár, Lipták, Vaskó, Andic - Gosztonyi (Nagy), Sándor, Elek, Szakály (Vasiljevic) - Alves, Lencse
ZTE FC: Vlaszák - Kovács, Miljatovic, Varga, Panikvar - Simonfalvi, Szalai (Horváth), Kamber, A. Delic (Rajcomar) - Turkovs, Simon(I. Delic)


A csoport szokásos utazólétszámának megfelelően, 20-25-en keltünk útra Székesfehérvárra.
Az úton semmi rendkívüli nem történt, fogytak az italok, mentek a poénok.
A meccsen végig szurkoltunk, nem törődve az eredménnyel sem. A fehérváriak jól szóltak, sokan is voltak, nagyjából 2/3 részig telt meg a szektoruk.
A csapat a 70. percig derekasan küzdött,- bár a mutatott játékkal ma sem lehettünk elégedettek - aztán az jött amire számítottunk, teljesen véletlenül olyan játékvezetői "hibák" következtek, melyet már nem bírt el a csapat. Végül 8 emberrel fejeztük be a meccset, de csak egyetlen játékosunk van, MATEJ MILJATOVIC. Ő volt az egyetlen aki odajött hozzánk megköszönni a biztatást, és csalódottan nézett hátra mikor látta, hogy a többi csapattársa vert seregként sétál a játékoskijáró felé.
Ezek az emberek nem méltóak arra, hogy ZTE mezt viseljenek. Ezentúl mi is így állunk hozzájuk.
Lényeg, hogy a vidi bírói segítséggel ugyan, de 2/3-dal jobb volt nálunk. Lassan készíthetik a tablót. (állítólag Viki és Csányi Sanyi is rajt lesz)

Hazafelé aztán eldöntöttük, hogy meglátogatjuk egy LÁBadozó társunkat, aki a kispest elleni meccsen sérült meg. Hajnali 2 magasságában, az egész utcát felverve adtuk a tudtára, hogy mindig számíthat ránk. JOBBULÁST VÁMA!
(pár kép erről)

Humor- Te melyiket választod?

Beszélgetés a Torcidával

Ezen rovatunkban ZTE szurkolókkal fogunk beszélgetni, és elsősorban az idősebb generációt próbáljuk megszólaltatni meséljenek egy kicsit a múltról, kalandos túráikról élményeikről! Kivel is kezdhetnénk a beszélgetésünket, ha nem a város legelső szervezett szurkolói csoportjával a Torcidával.




Csoportotok 1990-ben alakult. Mikor kezdtétek a meccsre járást?
-Sokakat a szüleik már a 70-es évek végén kivittek kosár, foci, és röplabdameccsekre. A 80-as évek végére, viszont már nem a szülők, hanem a barátok egyre fokozódó összetartása hozta hétről hétre lázba társaságunkat a Kék-Fehérek meccsein. Az akkori idők televíziós csatornakínálatának -„Magyaregy, osztrákegy és jugóegy”- szűkössége következtében kísértük figyelemmel az utóbbi csatorna kosár és focimeccseit, ahonnét elképesztő vehemencia és látvány jött át a sistergős képernyőn keresztül a spliti csapat találkozóiról. A név kérdése eldőlt. A közel 20 fős társaság 1990-en őszén kifüggesztette a Torcida feliratú zászlót és ez határozta, határozza meg az elkövetkezendő évtizedeket.

Mennyivel különböznek a mostani kosármeccsek mondjuk a 15-20 évvel korábbihoz képest?
-Ember mennyiségben mindenképpen a régi idők meccsei viszik a prímet. A szurkolói rigmusok mára már megmosolyogtató rímei nagyban különböznek a mai daloktól, de sokszor jó elővenni és leporolni őket, már csak a saját szórakoztatásunk miatt is. A látvány szempontjából, nagy volt a fejlődés, a régi kék-fehér „blues-os” pulóverek és összevarrt szatén zászlók, mellet például óriási szenzáció volt, amikor egyik társunk egy hatalmas felfújható strandon használatos banánt hozott a meccsekre, ami nagyban megkönnyítette az ellenfél tábora felé való gesztikulációt és hangulatjavítást. Az agresszívitás ugyanúgy megvolt az akkori időben, amin akkor is sokat nevettünk. Isten igazából soha nem konfrontálódtunk senkivel. Azaz igazság, hogy annyi mindent el tudnánk mondani, hogy még az ismeretlen emberek is fetrengenének a röhögéstől, de itt nincs rá annyi karakter.
Ja, még egy fontos dolog: természetesen az itallapok változatossága is szegényesebb volt anno.

Ha összegezni kellene három élményt az elmúlt huszonegy évből miket említenétek meg?
-1.ZTE idegen, 2. ZTE itthon és 3. és mindkettő együtt. Ha hármat muszáj kiemelni, akkor a ZTE kosár bajnoki és kupagyőzelmeit, a Manchester elleni abszolút önkívületben lévő eltorzult arcokat és a teltházas válogatott meccsek (foci, kosár, kézilabda).

Mit jelent számotokra az évtizedekre visszanyúló ZTE- Körmend szomszédvári rangadó?
-A legnagyobb presztízs. A feszültség a meccsek idejére korlátozódott, valószínű a korosodással jár.

Mire számíthatunk tőletek az elkövetkezendő 10 évben?
-Ugyanarra, mint az elmúlt 21-ben. Egészségünkre! ;D

Mi a véleményetek a most indult blogunkról?
-A blogot azonnal mentettük a könyvjelzők közé. ;) Nem csak egy plusz honlap, ami a ZTE-vel kapcsolatos, hanem egy eddig hiányzó területet fog (végre) betölteni, a szurkolókat érdeklő, és szurkolókat érintő, minőségi információkkal.

És végezetül mit üzentek a jövő feltörekvő nemzedékének, ZTE szurkolóinak?
-A Tisztelet ne csak egy szó legyen számotokra, a ZTE - mint klub - tisztelete jelentsen majdnem mindent és ez meg fog „térülni”, a legjobb életformát kapjátok cserébe és rengeteg jóban lesz részetek mindezért. Azért, hogy 21 év múlva ti is büszkén mesélhessetek az elmúlt időszak - reméljük még nagyobb - Zalaegerszegi sport sikereiről.
Csók a ZTE-nek és a töménynek!
Torcida Zalaegerszeg


"20 ÉVE VELETEK A MI HITÜNK A TI GYŐZELMETEK!"

Ha még többet szeretnétek megtudni róluk, látogassatok el a honlapjukra.
www.torcida.hu

Fehérvár idegenben!

Sajnos nem sikerült megoldani a nagybusz kérdést, ezért a jól bevált kisbuszos, autós utazást választottuk Székesfehérvárra. Aki szívesen utazna velünk, bátran jelentkezzen 06-30-624-44-16 vagy 06-30-554-40-39 telefonszámokon.

Indulás előreláthatóan 15 óra stadion parkoló.

Az út ára 2900 Ft amely tartalmazza a belépőt a mérkőzésre.

HAJRÁ ZALAEGERSZEG!

Megvan a három pont.

ZTE-Honvéd 2-1 (0-0)

Zalaegerszeg, 2418 néző, V: Németh Á.

gólszerzők: Turkovs (51.), Kamber (85.), illetve Akassou (87., 11-esből)

kiállítva: Hajdú (64.)

sárga lap: Kocsárdi (20.), Kamber (81.), Panikvar (86.), illetve Akassou (21.), Hajdú (32., 64.), Horváth Á. (52.)

ZTE: Sipos - Kocsárdi (Kovács a szünetben), Miljatovic (Rajcomar a szünetben), Varga R., Panikvar - Szalai (Horváth A. 53.), Simonfalvi, Kamber, A. Delic - Balázs, Turkovs

Honvéd: Kemenes - Horváth Á., Debreceni, Botis, Hajdú - Moreira, Akassou, Ivancsics, Sadjo (Vólent 56.) - Zelenka (Nagy G. a szünetben), Rouani (Bajner 75.)


A megszerzett három ponton kívül túl sok pozitívumot nem lehet mondani a meccsről.
Gólösszefoglaló a zte.hu-ról:

On tour Amszterdam

Hétfő hajnali negyed kettő, a társaság egyik fele a színház előtt várta az indulást, ezt követően a Bohémban felvettük a csapat hátralévő tagjait, illetve elindultunk utolsó társunk elé, aki magához híven nem érte oda a megbeszélt helyszínre. Szerencsére a következő saroknál megtaláltuk. (majdnem)Teljes volt a létszám, kezdődhetett az italozás, kókusz és egyéb pálinka fajták valamint borok arzenálja járta körbe a buszt, majd a gyomrunkat. Egy gyors siófoki és budapesti megállást követően már a becsekkolásra vártunk. Néhányan itt már annyira feszültek voltak, hogy kénytelenek voltak beszerezni 2 üveg whiskyt. A gépen a világ legszebb stewardesse várt minket, ennek örömére több kép és videó is készült róla,(Szeretünk Bianka), de a modorán van mit finomítani. Felszállás előtt, hogy nyugtassuk a kedélyeket bele kóstoltunk az első whiskybe majd még egyszer, és még egyszer, és még kitudja hányszor. Bianka hamarosan meghozta a zsúrkocsit, így hideg sörök találtak gazdára, nem kis mennyiségben. A hangulatot semmi nem ronthatta el, leszállás közben, fittyet hányva a veszélyre tovább ittuk nemes bourbon italunkat. Pillanatok alatt megérkeztünk Eindhovenbe, és még csak reggel 8 óra volt. Pár perces alkudozás után máris két arab taxis száguldott velünk a tulipánosok fővárosa felé. Megérkezésünk után pár sört követően máris egy közeli kávéboltban múlattuk az időt. Kicsit megfáradt a társaság így a főtérre indultunk pihenni, ez volt a túra holtpontja. Miután kinapoztuk magunkat, a szállásunkra indultunk, ahol ment a huzavona. Mivel a két szerencsétlen recepciós nem nagyon értette a munkáját ezért egyik társunk megcsinálta helyettük a papírmunkát. Elfoglaltuk a szobákat és rápihentünk az estére. Utóbb kiderült, jól tettük.
Míg a társaság egyik fele pihent, a másik majdnem az összes közlekedési eszközt kipróbálta a városban Robert De Niro hasonmás barátunk vezetésével. Mint kiderült éppen annyit költöttek lovaskocsira mint repülőjegyre. Ébredésünk után futottunk egy gyors kört a városban további italokat küldve, majd kajálni indultunk, a nagyképű hintósok argentin steaket ettek, mi beértük a kebab tállal, majd leültünk gazdagékhoz sörözni. Ekkor futott be a társaság maradék 2 tagja. De Niro hatalmas reklámot csinált a helynek, az összes arra járó magyart beinvitálta, elég nagy sikerrel (valószínű hogy a fogyasztás 5%-a ütötte ezért a markát), majd ezt megunva útra kelt a társaság egyik része. Sajnos alig 5 méterre jutottak csak, amikor Robert elbukott egy villamossínen. Neki véget ért az este.
Maradék sörünk után mi is megindultunk. Végig jártuk a piros lámpást, beültünk pár Coffeshop-ba, bolyongtunk a városban, amikor hirtelen találkozunk társaink lemorzsolódott csapatával. Egy gyors cigi után egyikünk eltűnt. Utolsó szavait idézve: "most megyek a fekete nőkhöz rohadékok" majd mintha elpárolgott volna.
Később próbált kapcsolatot teremteni a külvilággal, de csak egy három betűs sms-re futotta. Végül a villamosok végállomásáról hozta haza egy taxi, aki a Delta Kommandó, Delta Force mondatból rájött hogy a Delta Citycentre hotelben tanyázunk. Mégsem ő lett az éjszaka királya, hanem az a srác, akit ketten húztak a városban a cipője orrán, miközben a gatyája szét volt hugyozva. Itt már majdnem megfulladtunk a röhögéstől. Végül kalandos úton hazakeveredtünk ahol G, aki a fekete nőkhöz indult, megfenyegetett minket, hogy holnap mind meg fogunk halni, már a reggelinél amiért ezt tettük vele. (de mit?)

A svédasztalos reggelire ezúttal jól ráfizettek a hollandok, úgy ettünk mintha etióp kisgyerekek lennénk.(sőt még a nap további részére is csináltunk pár szendvicset)
Kijelentkezés és csomagelhelyezés után indultunk a virágpiacra, de ekkor már mindenkit a Heineken múzeum izgatott. Rövidesen meg is érkeztünk, és belevetettük magunkat a sörkészítés rejtelmeibe. Gyorsan rájöttünk azonban, hogy mi csak a készterméket szeretjük, ezért a két ingyen sör legurítása után tovább indultunk. Kis bóklászás után visszatértünk az előző este felfedezett ír sörözőbe, ahol egy ügyes kezű pultos lány lóheréket rajzolgatott Guinness-ünk habjaiba. Innen tovább indulva találkoztunk egy vegyes magyar társasággal, akik egy kávézónál töltötték a délutánt. Pár percre átmentünk a főtérre, ahol inkább a sálasok parádéztak, ezért visszamentünk a komolyabb brigádhoz, mivel mikor eljöttünk éppen 3 "echte" holland ajax-srác kérdezgette a zöldeket. Innen indultunk aztán egy kis kerülővel a metróhoz, amelyen sikeresen kijátszottuk a beléptető rendszert.
A stadion a magyar állapotokhoz képest, inkább hagyjuk... Az vip szektor és környékén mozgólépcsők viszik az embereket a lelátóra(nekünk azért gyalog kellett felmászni kb. az 5. emeletre), a büféknél plazmatévéken követheted a meccset, egyedüli negatívum hogy szeszt nem adtak. :)
Meccs után vissza mentünk a belvárosba, majd folytattuk a szokásos programunkat, kurvák, kocsma, kávébolt. Egyetlen gond az volt, hogy 1 óra után minden bezárt, ami meg nyitva volt tömve volt "jó arcú" arab srácokkal.
A semmittevés közepette megtaláltunk társunk előző esti fekete "nőjét" kinek akkor piton volt a bugyijába mint egy rúd Pick-szalámi, mellette dolgozó kettő másik csaj meg "magyar" volt. Nyíregyháza utcában egy kicsit hangos megjegyzés után pedig szinte kirohantak értünk az indián lányok a kirakatból.
Ezt követően még mászkáltunk, ettünk-ittunk, majd 4 óra felé visszahúzódtunk a hotelbe a cuccainkért, de mivel nem tudtuk mikor érkezik a taxi, lefeküdtünk a poggyász megőrző szoba előtti folyosón, előkerült egy madár látta whisky, így teljesen átmelegedve röhögtük ki a recepciós fiút, akinek gyanús lett, hogy 20 perce hozzuk a csomagunkat. Mivel eléggé megrémült a látványtól maradhattunk még negyed órát.
A taxis arabok ezután visszaszáguldottak velünk Eindhovenbe, ahol pár társunk elfogyasztotta a szuvenírként vásárolt pék és mezőgazdasági termékeit, miután megtudta, hogy ezt nem lehet felvinni a gépre. A gépen akárcsak a taxikban a társaság nagy része elaludt, csak az arcukon csorgó nyál riasztotta fel néha az embereket.
Budapesten aztán mindenki újult erővel vetette bele magát a sörözésbe, érezni lehetett, hosszú út vár ránk. Siófokon vendégül látott minket egyik társunk. Hatalmas hústálak, húsleves és gulyás, felüdülés volt a 3 napos gyors kaja után. Itt aztán már előkerültek a rozék, a sörök és persze a pálinkák is.
A társaság egyik tagja ezt követően Balatonboglárra invitált minket, borász barátját látogattuk meg. Megkóstoltuk az összes borát, szakszerűen felül és alul is, így több kancsó bor után indultunk tovább. Nagy utat tettünk meg, Fenyvesen újabb megálló, újabb pálinkák, újabb borok. Egy gyors sármelléki megálló után még egy kényszer félreállásunk volt, mikor is nemzeti zászlónk kirepült az ablakon, szerencsére egy arra járó autós utánunk hozta, míg a megkeresésére induló ember aranyesőt szedett.
Végül majd 9 órás autózás után hazaértünk, ahol Robert De Niro páterdombi kocsmájában még megittunk egy búcsúitalt, megfogadva a mihamarabbi túra hasonló kivitelezését.

Képek hamarosan.