A hétvégén újabb bajnoki forduló került megrendezésre kis hazánkban, s hozzánk hasonlóan Európa valamennyi országában. Nem is kell túl messzire kalandoznunk, hogy megleljük következő cikkünk főszereplőit.
Mindössze elrabolt Felvidékünk választ el minket Lengyelországtól, és azon belül Krakkótól, ahol is az éllovas Wisla fogadta a tabella 10. helyén álló GKS Belchatow gárdáját. A végeredmény most mellékes, a papírforma dominált, a hazaiak simán behúztak. Viszont ami a lelátón eközben történt, az fölött nem szabad ilyen simán elsiklani.
A hazaiak egyik játékosa ugyanis, egy egész félidőre a kezébe vette a krakkói tábor irányítását.
Nyilván sokan azt gondolják, hogy valamelyik név nélküli utánpótlás játékos, akit csak cipőt pucolni hívtak be aznap.
Tévednek, Patryk Małecki, 22 éves csatár, 2009-ben a legígéretesebb lengyel játékosnak választották hazájában, nem mellesleg 2003 óta (15 éves korától) szerepel a különböző korosztályos válogatottakban.
Mint a képen is láthatjuk, ez a tehetséges játékos, aki ráadásul lengyel válogatott, a szinte mindenhol közellenségnek titulált ultrák és huligánok közé merészkedett. Közéjük, sőt az élükre állt. Persze azt is gondolhatnánk, hogy biztosan csak pár százan voltak kíváncsiak pénteken este 8-kor erre a meccsre. (Sajnos) ez sem igaz, 15.300 néző látta a helyszínen a mérkőzést.
Videó a hangulatról:
Azt már tudjuk, hogy mekkora a látogatottsága egy péntek esti meccsnek lengyel testvéreinknél, térjünk vissza azonban egy kicsit Magyarországra.
Ugyancsak múlt hét pénteken, igaz egy órával korábban kezdődött a szebb napokat is megélt Ferencváros-Vasas találkozó.
Alig 4000 néző, foghíjas lelátók, lézengő emberek. Ez persze nem a megmaradt pár ezer szurkoló kritikája, sokkal inkább a magyar futballt "irányító", hozzá nem értő embereké. Na meg persze, a már-már saját súlyuk alatt összedőlő létesítményeké (szándékosan nem stadionoké), az indokolatlanul magas jegyáraké, a média lejárató kampányáé, valamint az állami erőszakszerveké, akik, ha nincs botrány, hát kreálnak maguknak.
A cikk zalai vonatkozása sem maradhat el.
Míg Krakkóban egy igazi lengyel tehetség, mit sem törődve a média által szajkózott "veszéllyel" egy egész félidőn át tombol tízezrek élén, addig nálunk szégyen szemre, egy, a harmincas évei elején járó szlovén srác az egyetlen aki érez magában még annyi becsületet, hogy legalább egy tapssal megköszönje annak az 1-2000-nek, hogy kilátogattak megnézni ezt a futballnak aligha nevezhető bohóckodást.
Hát idáig süllyedtünk. Pedig nem volt olyan régen, mikor Lendvai Miki még a vesztes meccsek után is, egyetlen hívó szó nélkül, kimászva a legfanatikusabbak közé csókolgatta a kék-fehér címert a meze bal felső részén. Neki még dobogott valami az alatt a címer alatt, ő még érezte azt, amit a jelenlegi csapatunkból, soha, senki sem fog érezni. Ő egy ZTE játékos volt. Ő tudta mit jelent nekünk, Egerszegieknek a ZTE.
S mi maradt mára? Légiós áradat valamint pár piperkőc magyar. A mez alatt pedig már nem dobog ZTE-szív, nincs ott már más, csak gyantázott mellkas.
Mindössze elrabolt Felvidékünk választ el minket Lengyelországtól, és azon belül Krakkótól, ahol is az éllovas Wisla fogadta a tabella 10. helyén álló GKS Belchatow gárdáját. A végeredmény most mellékes, a papírforma dominált, a hazaiak simán behúztak. Viszont ami a lelátón eközben történt, az fölött nem szabad ilyen simán elsiklani.
A hazaiak egyik játékosa ugyanis, egy egész félidőre a kezébe vette a krakkói tábor irányítását.
Nyilván sokan azt gondolják, hogy valamelyik név nélküli utánpótlás játékos, akit csak cipőt pucolni hívtak be aznap.
Tévednek, Patryk Małecki, 22 éves csatár, 2009-ben a legígéretesebb lengyel játékosnak választották hazájában, nem mellesleg 2003 óta (15 éves korától) szerepel a különböző korosztályos válogatottakban.
Mint a képen is láthatjuk, ez a tehetséges játékos, aki ráadásul lengyel válogatott, a szinte mindenhol közellenségnek titulált ultrák és huligánok közé merészkedett. Közéjük, sőt az élükre állt. Persze azt is gondolhatnánk, hogy biztosan csak pár százan voltak kíváncsiak pénteken este 8-kor erre a meccsre. (Sajnos) ez sem igaz, 15.300 néző látta a helyszínen a mérkőzést.Videó a hangulatról:
Azt már tudjuk, hogy mekkora a látogatottsága egy péntek esti meccsnek lengyel testvéreinknél, térjünk vissza azonban egy kicsit Magyarországra.
Ugyancsak múlt hét pénteken, igaz egy órával korábban kezdődött a szebb napokat is megélt Ferencváros-Vasas találkozó.
Alig 4000 néző, foghíjas lelátók, lézengő emberek. Ez persze nem a megmaradt pár ezer szurkoló kritikája, sokkal inkább a magyar futballt "irányító", hozzá nem értő embereké. Na meg persze, a már-már saját súlyuk alatt összedőlő létesítményeké (szándékosan nem stadionoké), az indokolatlanul magas jegyáraké, a média lejárató kampányáé, valamint az állami erőszakszerveké, akik, ha nincs botrány, hát kreálnak maguknak.
A cikk zalai vonatkozása sem maradhat el.
Míg Krakkóban egy igazi lengyel tehetség, mit sem törődve a média által szajkózott "veszéllyel" egy egész félidőn át tombol tízezrek élén, addig nálunk szégyen szemre, egy, a harmincas évei elején járó szlovén srác az egyetlen aki érez magában még annyi becsületet, hogy legalább egy tapssal megköszönje annak az 1-2000-nek, hogy kilátogattak megnézni ezt a futballnak aligha nevezhető bohóckodást.
Hát idáig süllyedtünk. Pedig nem volt olyan régen, mikor Lendvai Miki még a vesztes meccsek után is, egyetlen hívó szó nélkül, kimászva a legfanatikusabbak közé csókolgatta a kék-fehér címert a meze bal felső részén. Neki még dobogott valami az alatt a címer alatt, ő még érezte azt, amit a jelenlegi csapatunkból, soha, senki sem fog érezni. Ő egy ZTE játékos volt. Ő tudta mit jelent nekünk, Egerszegieknek a ZTE.
S mi maradt mára? Légiós áradat valamint pár piperkőc magyar. A mez alatt pedig már nem dobog ZTE-szív, nincs ott már más, csak gyantázott mellkas.
SZÉGYEN!
(kép és videó: Ultrasliberi.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése