Hétfő hajnali negyed kettő, a társaság egyik fele a színház előtt várta az indulást, ezt követően a Bohémban felvettük a csapat hátralévő tagjait, illetve elindultunk utolsó társunk elé, aki magához híven nem érte oda a megbeszélt helyszínre. Szerencsére a következő saroknál megtaláltuk. (majdnem)Teljes volt a létszám, kezdődhetett az italozás, kókusz és egyéb pálinka fajták valamint borok arzenálja járta körbe a buszt, majd a gyomrunkat. Egy gyors siófoki és budapesti megállást követően már a becsekkolásra vártunk. Néhányan itt már annyira feszültek voltak, hogy kénytelenek voltak beszerezni 2 üveg whiskyt. A gépen a világ legszebb stewardesse várt minket, ennek örömére több kép és videó is készült róla,(Szeretünk Bianka), de a modorán van mit finomítani. Felszállás előtt, hogy nyugtassuk a kedélyeket bele kóstoltunk az első whiskybe majd még egyszer, és még egyszer, és még kitudja hányszor. Bianka hamarosan meghozta a zsúrkocsit, így hideg sörök találtak gazdára, nem kis mennyiségben. A hangulatot semmi nem ronthatta el, leszállás közben, fittyet hányva a veszélyre tovább ittuk nemes bourbon italunkat. Pillanatok alatt megérkeztünk Eindhovenbe, és még csak reggel 8 óra volt. Pár perces alkudozás után máris két arab taxis száguldott velünk a tulipánosok fővárosa felé. Megérkezésünk után pár sört követően máris egy közeli kávéboltban múlattuk az időt. Kicsit megfáradt a társaság így a főtérre indultunk pihenni, ez volt a túra holtpontja. Miután kinapoztuk magunkat, a szállásunkra indultunk, ahol ment a huzavona. Mivel a két szerencsétlen recepciós nem nagyon értette a munkáját ezért egyik társunk megcsinálta helyettük a papírmunkát. Elfoglaltuk a szobákat és rápihentünk az estére. Utóbb kiderült, jól tettük.
Míg a társaság egyik fele pihent, a másik majdnem az összes közlekedési eszközt kipróbálta a városban Robert De Niro hasonmás barátunk vezetésével. Mint kiderült éppen annyit költöttek lovaskocsira mint repülőjegyre. Ébredésünk után futottunk egy gyors kört a városban további italokat küldve, majd kajálni indultunk, a nagyképű hintósok argentin steaket ettek, mi beértük a kebab tállal, majd leültünk gazdagékhoz sörözni. Ekkor futott be a társaság maradék 2 tagja. De Niro hatalmas reklámot csinált a helynek, az összes arra járó magyart beinvitálta, elég nagy sikerrel (valószínű hogy a fogyasztás 5%-a ütötte ezért a markát), majd ezt megunva útra kelt a társaság egyik része. Sajnos alig 5 méterre jutottak csak, amikor Robert elbukott egy villamossínen. Neki véget ért az este.
Maradék sörünk után mi is megindultunk. Végig jártuk a piros lámpást, beültünk pár Coffeshop-ba, bolyongtunk a városban, amikor hirtelen találkozunk társaink lemorzsolódott csapatával. Egy gyors cigi után egyikünk eltűnt. Utolsó szavait idézve: "most megyek a fekete nőkhöz rohadékok" majd mintha elpárolgott volna.
Később próbált kapcsolatot teremteni a külvilággal, de csak egy három betűs sms-re futotta. Végül a villamosok végállomásáról hozta haza egy taxi, aki a Delta Kommandó, Delta Force mondatból rájött hogy a Delta Citycentre hotelben tanyázunk. Mégsem ő lett az éjszaka királya, hanem az a srác, akit ketten húztak a városban a cipője orrán, miközben a gatyája szét volt hugyozva. Itt már majdnem megfulladtunk a röhögéstől. Végül kalandos úton hazakeveredtünk ahol G, aki a fekete nőkhöz indult, megfenyegetett minket, hogy holnap mind meg fogunk halni, már a reggelinél amiért ezt tettük vele. (de mit?)
A svédasztalos reggelire ezúttal jól ráfizettek a hollandok, úgy ettünk mintha etióp kisgyerekek lennénk.(sőt még a nap további részére is csináltunk pár szendvicset)
Kijelentkezés és csomagelhelyezés után indultunk a virágpiacra, de ekkor már mindenkit a Heineken múzeum izgatott. Rövidesen meg is érkeztünk, és belevetettük magunkat a sörkészítés rejtelmeibe. Gyorsan rájöttünk azonban, hogy mi csak a készterméket szeretjük, ezért a két ingyen sör legurítása után tovább indultunk. Kis bóklászás után visszatértünk az előző este felfedezett ír sörözőbe, ahol egy ügyes kezű pultos lány lóheréket rajzolgatott Guinness-ünk habjaiba. Innen tovább indulva találkoztunk egy vegyes magyar társasággal, akik egy kávézónál töltötték a délutánt. Pár percre átmentünk a főtérre, ahol inkább a sálasok parádéztak, ezért visszamentünk a komolyabb brigádhoz, mivel mikor eljöttünk éppen 3 "echte" holland ajax-srác kérdezgette a zöldeket. Innen indultunk aztán egy kis kerülővel a metróhoz, amelyen sikeresen kijátszottuk a beléptető rendszert.
A stadion a magyar állapotokhoz képest, inkább hagyjuk... Az vip szektor és környékén mozgólépcsők viszik az embereket a lelátóra(nekünk azért gyalog kellett felmászni kb. az 5. emeletre), a büféknél plazmatévéken követheted a meccset, egyedüli negatívum hogy szeszt nem adtak. :)
Meccs után vissza mentünk a belvárosba, majd folytattuk a szokásos programunkat, kurvák, kocsma, kávébolt. Egyetlen gond az volt, hogy 1 óra után minden bezárt, ami meg nyitva volt tömve volt "jó arcú" arab srácokkal.
A semmittevés közepette megtaláltunk társunk előző esti fekete "nőjét" kinek akkor piton volt a bugyijába mint egy rúd Pick-szalámi, mellette dolgozó kettő másik csaj meg "magyar" volt. Nyíregyháza utcában egy kicsit hangos megjegyzés után pedig szinte kirohantak értünk az indián lányok a kirakatból.
Ezt követően még mászkáltunk, ettünk-ittunk, majd 4 óra felé visszahúzódtunk a hotelbe a cuccainkért, de mivel nem tudtuk mikor érkezik a taxi, lefeküdtünk a poggyász megőrző szoba előtti folyosón, előkerült egy madár látta whisky, így teljesen átmelegedve röhögtük ki a recepciós fiút, akinek gyanús lett, hogy 20 perce hozzuk a csomagunkat. Mivel eléggé megrémült a látványtól maradhattunk még negyed órát.
A taxis arabok ezután visszaszáguldottak velünk Eindhovenbe, ahol pár társunk elfogyasztotta a szuvenírként vásárolt pék és mezőgazdasági termékeit, miután megtudta, hogy ezt nem lehet felvinni a gépre. A gépen akárcsak a taxikban a társaság nagy része elaludt, csak az arcukon csorgó nyál riasztotta fel néha az embereket.
Budapesten aztán mindenki újult erővel vetette bele magát a sörözésbe, érezni lehetett, hosszú út vár ránk. Siófokon vendégül látott minket egyik társunk. Hatalmas hústálak, húsleves és gulyás, felüdülés volt a 3 napos gyors kaja után. Itt aztán már előkerültek a rozék, a sörök és persze a pálinkák is.
A társaság egyik tagja ezt követően Balatonboglárra invitált minket, borász barátját látogattuk meg. Megkóstoltuk az összes borát, szakszerűen felül és alul is, így több kancsó bor után indultunk tovább. Nagy utat tettünk meg, Fenyvesen újabb megálló, újabb pálinkák, újabb borok. Egy gyors sármelléki megálló után még egy kényszer félreállásunk volt, mikor is nemzeti zászlónk kirepült az ablakon, szerencsére egy arra járó autós utánunk hozta, míg a megkeresésére induló ember aranyesőt szedett.
Végül majd 9 órás autózás után hazaértünk, ahol Robert De Niro páterdombi kocsmájában még megittunk egy búcsúitalt, megfogadva a mihamarabbi túra hasonló kivitelezését.
Képek hamarosan.
Míg a társaság egyik fele pihent, a másik majdnem az összes közlekedési eszközt kipróbálta a városban Robert De Niro hasonmás barátunk vezetésével. Mint kiderült éppen annyit költöttek lovaskocsira mint repülőjegyre. Ébredésünk után futottunk egy gyors kört a városban további italokat küldve, majd kajálni indultunk, a nagyképű hintósok argentin steaket ettek, mi beértük a kebab tállal, majd leültünk gazdagékhoz sörözni. Ekkor futott be a társaság maradék 2 tagja. De Niro hatalmas reklámot csinált a helynek, az összes arra járó magyart beinvitálta, elég nagy sikerrel (valószínű hogy a fogyasztás 5%-a ütötte ezért a markát), majd ezt megunva útra kelt a társaság egyik része. Sajnos alig 5 méterre jutottak csak, amikor Robert elbukott egy villamossínen. Neki véget ért az este.
Maradék sörünk után mi is megindultunk. Végig jártuk a piros lámpást, beültünk pár Coffeshop-ba, bolyongtunk a városban, amikor hirtelen találkozunk társaink lemorzsolódott csapatával. Egy gyors cigi után egyikünk eltűnt. Utolsó szavait idézve: "most megyek a fekete nőkhöz rohadékok" majd mintha elpárolgott volna.
Később próbált kapcsolatot teremteni a külvilággal, de csak egy három betűs sms-re futotta. Végül a villamosok végállomásáról hozta haza egy taxi, aki a Delta Kommandó, Delta Force mondatból rájött hogy a Delta Citycentre hotelben tanyázunk. Mégsem ő lett az éjszaka királya, hanem az a srác, akit ketten húztak a városban a cipője orrán, miközben a gatyája szét volt hugyozva. Itt már majdnem megfulladtunk a röhögéstől. Végül kalandos úton hazakeveredtünk ahol G, aki a fekete nőkhöz indult, megfenyegetett minket, hogy holnap mind meg fogunk halni, már a reggelinél amiért ezt tettük vele. (de mit?)
A svédasztalos reggelire ezúttal jól ráfizettek a hollandok, úgy ettünk mintha etióp kisgyerekek lennénk.(sőt még a nap további részére is csináltunk pár szendvicset)
Kijelentkezés és csomagelhelyezés után indultunk a virágpiacra, de ekkor már mindenkit a Heineken múzeum izgatott. Rövidesen meg is érkeztünk, és belevetettük magunkat a sörkészítés rejtelmeibe. Gyorsan rájöttünk azonban, hogy mi csak a készterméket szeretjük, ezért a két ingyen sör legurítása után tovább indultunk. Kis bóklászás után visszatértünk az előző este felfedezett ír sörözőbe, ahol egy ügyes kezű pultos lány lóheréket rajzolgatott Guinness-ünk habjaiba. Innen tovább indulva találkoztunk egy vegyes magyar társasággal, akik egy kávézónál töltötték a délutánt. Pár percre átmentünk a főtérre, ahol inkább a sálasok parádéztak, ezért visszamentünk a komolyabb brigádhoz, mivel mikor eljöttünk éppen 3 "echte" holland ajax-srác kérdezgette a zöldeket. Innen indultunk aztán egy kis kerülővel a metróhoz, amelyen sikeresen kijátszottuk a beléptető rendszert.
A stadion a magyar állapotokhoz képest, inkább hagyjuk... Az vip szektor és környékén mozgólépcsők viszik az embereket a lelátóra(nekünk azért gyalog kellett felmászni kb. az 5. emeletre), a büféknél plazmatévéken követheted a meccset, egyedüli negatívum hogy szeszt nem adtak. :)
Meccs után vissza mentünk a belvárosba, majd folytattuk a szokásos programunkat, kurvák, kocsma, kávébolt. Egyetlen gond az volt, hogy 1 óra után minden bezárt, ami meg nyitva volt tömve volt "jó arcú" arab srácokkal.
A semmittevés közepette megtaláltunk társunk előző esti fekete "nőjét" kinek akkor piton volt a bugyijába mint egy rúd Pick-szalámi, mellette dolgozó kettő másik csaj meg "magyar" volt. Nyíregyháza utcában egy kicsit hangos megjegyzés után pedig szinte kirohantak értünk az indián lányok a kirakatból.
Ezt követően még mászkáltunk, ettünk-ittunk, majd 4 óra felé visszahúzódtunk a hotelbe a cuccainkért, de mivel nem tudtuk mikor érkezik a taxi, lefeküdtünk a poggyász megőrző szoba előtti folyosón, előkerült egy madár látta whisky, így teljesen átmelegedve röhögtük ki a recepciós fiút, akinek gyanús lett, hogy 20 perce hozzuk a csomagunkat. Mivel eléggé megrémült a látványtól maradhattunk még negyed órát.
A taxis arabok ezután visszaszáguldottak velünk Eindhovenbe, ahol pár társunk elfogyasztotta a szuvenírként vásárolt pék és mezőgazdasági termékeit, miután megtudta, hogy ezt nem lehet felvinni a gépre. A gépen akárcsak a taxikban a társaság nagy része elaludt, csak az arcukon csorgó nyál riasztotta fel néha az embereket.
Budapesten aztán mindenki újult erővel vetette bele magát a sörözésbe, érezni lehetett, hosszú út vár ránk. Siófokon vendégül látott minket egyik társunk. Hatalmas hústálak, húsleves és gulyás, felüdülés volt a 3 napos gyors kaja után. Itt aztán már előkerültek a rozék, a sörök és persze a pálinkák is.
A társaság egyik tagja ezt követően Balatonboglárra invitált minket, borász barátját látogattuk meg. Megkóstoltuk az összes borát, szakszerűen felül és alul is, így több kancsó bor után indultunk tovább. Nagy utat tettünk meg, Fenyvesen újabb megálló, újabb pálinkák, újabb borok. Egy gyors sármelléki megálló után még egy kényszer félreállásunk volt, mikor is nemzeti zászlónk kirepült az ablakon, szerencsére egy arra járó autós utánunk hozta, míg a megkeresésére induló ember aranyesőt szedett.
Végül majd 9 órás autózás után hazaértünk, ahol Robert De Niro páterdombi kocsmájában még megittunk egy búcsúitalt, megfogadva a mihamarabbi túra hasonló kivitelezését.
Képek hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése