Ustawka – A férfias küzdelem ősi, véres formája a mai korban

Bátor, tisztességes harcosok, vagy a társadalomra veszélyt jelentő bűnözői réteg? Nagyjából ez a két lehetőség merül fel az emberekben, amikor két szurkolótábor tagjainak a városi forgatagtól messze eső, egyenlő létszámú összecsapásairól szólnak a hírek. Ez az úgynevezett ustawka, amely Európa számos szegletében már kiforrta magát, de már hazánkban is egyre többet találkozni vele. Lássuk, miről is szól ez valójában!Mielőtt azonban rátérnék publicisztikám fő témájára, egy kicsit vegyük górcső alá a teljes szurkolói szubkultúrát, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük őket, mármint az ustawka résztvevőit. Ezen kívül nem árt, ha jobban megismerjük a hatalom közellenségeit, mielőtt véleményt alkotnánk, mert sajnos az emberek többsége hajlamos dezinformációk alapján ítélkezni, teljesen helytelenül. Azt már megszokhattuk, hogy az aktuális hatalom tűzzel-vassal harcol a többnyire nemzeti értékrenddel rendelkező szurkolói életforma ellen, az általuk irányított médiumok hathatós segítségével. Nem telik el lassan úgy nap, hogy ne jelenjen meg a hírekben, hogy a szurkolók bűnözők, a szurkolók nemkívánatos személyek, de már nem csak a stadionokban, hanem a társadalomban sem. Ennek a miértje nagyon egyszerű, a rendszer próbálja kiirtani ellenségeit és ezért minden létező eszközt bevet. De miért a szurkolói réteg az egyik legnagyobb ellenség, legyen az ultra, vagy huligán – és nem vandál, ahogy az teljesen félre van értelmez(te)ve – ? A válasz nagyon egyszerű, ugyanis a csapatukat buzdító csoportoknak van egy olyan fegyver a kezükben, ami tulajdonképpen az ellenségnek köszönhető, ez pedig nem más, mint a média. Hiába van tulajdonképpen a béka segge alatt a magyar labdarúgás, függetlenül a honi válogatott utóbbi időkben nyújtott biztató teljesítményétől, még mindig az egyik legkedveltebb elfoglaltsága az átlagembereknek a sportközvetítések figyelemmel való kísérete, természetesen ideértve a magyar elsőosztályú mérkőzéseket is. A szurkolók pedig nagyszerűen élnek ezzel a lehetőséggel, mert olyan mérkőzést még nem lehetett látni, ahol az első perctől az utolsóig csak a gyepre felfestett határvonalakon belül maradt volna a kamera fókusza. Ezáltal látszódnak a szurkolói csoportok is, akik ezt a lehetőséget kihasználva természetesen különböző üzeneteket tartalmazó koreográfiákat hajtanak végre, nem kímélve az aktuálpolitikát sem. Ezek az üzenetek pedig többnyire olyan információkat tartalmaznak, amelyekről egyáltalán nem, vagy csak kevésbé, vagy pedig teljesen elferdítve szerez tudomást a társadalom lebutítani kívánt, vagy már teljesen lebutított része. Márpedig ezek az üzenetek elég kínosak tudnak lenni a politikai maffiózókra nézve.

Az üzenetek persze nem csak képi formában jelennek meg, hanem hallani is őket. A csapatot éltető, biztató rigmusok között ugyanis rendre feltűnnek azok az üzenetek, amikért a magukat demokratáknak hazudó pokolfajzatok folyamatos össztűz alá helyezik a szurkolókat. Ezért is született meg az ún. huligántörvény, amelynek lényege, hogy börtönnel büntetik azt, aki nem az ő szájuk íze szerint szurkol, cselekszik. Ezzel próbálják törvényi szinten elhallgattatni a számukra kényes jelenséget, de azzal nem számolnak, hogy ezek az emberek nem gerinc nélküli megalkuvó senkiháziak, akik a legkisebb dorgálástól is megijednének, vagy lefeküdnének, most éppen a maffiózó Pintérnek. Természetesen ez csak egy kiragadott pontja, hogy miért lettek közellenségek a rendszer számára, erre talán elegendő megoldás lehetne a szurkolói kártya bevezetése minden csapatnál, illetve a stadionokon belül egy totális kamerarendszer kiépítése. Viszont ott van a másik, ugyanolyan fontosságú pont, amiért a szurkolók ellen hadjáratot indítottak. Ez pedig a már korábban is említett nemzeti identitás, amellyel a szurkolók túlnyomó többsége rendelkezik, amelynek következményeként rendszeres szereplői a különböző rendszerellenes tüntetéseknek. Aki eddig esetleg nem volt tisztában a szurkolók elleni harc miértjéről, az most már tisztán láthatja a történetet. Na de térjünk rá a “kisebb” bevezető, kitérő után az írást megihlető kérdésre! Eddig tulajdonképpen az ultra szurkolói formáról volt szó, jöjjenek a keményebb vonalat képviselők! Szeressük, vagy utáljuk azokat a harcosokat, akik szigorú szabályok keretei között, saját testi épségüket sem kímélve összecsapnak egymással? Rögtön a legelején szögezzünk le egy nem elhanyagolandó tényt, miszerint ezek az összecsapások mindig (nem csak néha, hanem állandóan) egy olyan helyen folynak, ahol még a madár sem járt, ahol még csak véletlenül sem bukkanhat fel egy gyermekével sétáló szülő. Ezt azért fontos kiemelni, mert a fősodratú média üzenete szerint ezek az emberek bűnözők, a társadalomra óriási veszélyt jelentenek. Gyorsan észrevehető, hogy természetesen nem a fizetett károgók szemszögéből kívánom megközelíteni a kérdést, hanem egy teljesen reális képet lefesteni a Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségre szert tevő életformáról, a huliganizmusról, azon belül is annak ékkövéről, az ustawkáról. Vegyük végig, mi értelme van az összecsapásoknak, miért van rá szükség, mik a szabályok? Az ustawkának a lényege, nagyon röviden, teljesen alapszintű értelmezéseként annyi, hogy két szurkolótábor összemérje erejét, férfias küzdelemben megmutassák egymásnak, hogy ki az erősebb. Nem sállal eltakart arccal, vagy az internetes anonimitás mögé bújva szidni az ellent, hanem bátor férfiakhoz méltóan, sportszerű keretek között, arcot nyíltan felvállalva megküzdeni egymással. Ehhez természetesen nem kevés bátorság szükségeltetik, a félelem értelemszerűen ott lakozik mindenkiben, aki odaáll, még a legnagyobb küzdősportos tudással rendelkező harcosnál is, és ennek a félelemnek a legyőzéséhez iszonyatos mennyiségű bátorság kell. Ez az, amiért nekem személy szerint rettentően szimpatikusak ezek az összecsapások, mert ezek is mutatják, hogy a magyar anyák nem csak töketlen, filigrán “férfiakat” adnak a hazának, hanem igazi harcosokat is.

Ezekről a rövid kimenetelű csatákról rend szerint készül egy felvétel, ami utána a világhálón kering, természetesen a harcosok kilétét nem felfedve. Erre szokott lecsapni a fősodrású média, és a cigányok által elkövetett súlyos bűncselekmények helyett a kék hírek fő témáját ez szolgáltatja, a társadalomra óriási veszélyt jelentő bűnözőknek beállítva ezzel a huligánokat. De hogyan is jelentene veszélyt bárkire is egy erdő mélyén megrendezett, 2-3 perces ütközet? Természetesen sehogyan, de a politikai megrendelésekre gyártott híradásoknak kötelező jelleggel be kell számolniuk ezekről. A televízió képernyőjén túl nem látó hétköznapi ember pedig a hazug információ-áradatnak köszönhetően elítéli a huligánok között zajló mérkőzéseket, sőt, ennek köszönhetően a teljes szurkolói közeget, akik nem szotyolával és sörrel a kezükben ülnek otthon a futballmérkőzések ideje alatt. Ezeknek az embereknek, akiknek a gondolkodás is megerőltetést jelent, persze fel sem tűnik, hogy a kereskedelmi- és sporttelevíziókban nap, mint nap közvetítik a hivatalos küzdősport mérkőzéseket, többek között a ma már csak szinte a pénzről szóló ökölvívó összecsapásokat. Mi a különbség a kettő között? Van egyáltalán különbség? Ugyanúgy egyenlő feltételek között zajlanak a küzdelmek, ugyanúgy az egyik fél győzelméig tart a csata, és ugyanúgy fegyverek, eszközök használata nélkül. Alapvetően tehát nem lehetne különbséget tenni a kettő között, azonban van itt kettő kitétel, ami mégis rak egy reláció jelet az egyik oldalra. Ez a kettő kitétel pedig a sportszerűség, és a pénz. Míg a hivatásos bunyósok dollármilliókért, nem kevés esetben előre megbeszélt végkimenetellel lépnek a szorítók közé, addig az ustawka szereplői pusztán férfias, harcos jellemük folyományaként, saját csoportjuk és szeretett csapatuk jó hírnevének erősítése érdekében. A sportszerűségről pedig csak annyit, hogy míg az agyonfizetett sportolók a szorítón kívül és belül is sokszor igyekeznek ellenfelüket megalázni, addig a huligánok a velük szemben felállókban nem elsősorban ellenséget, hanem bátor harcosokat, tiszteletre méltó férfiakat látnak. Az ustawka magyarországi megjelenése után a TV2-t is foglalkoztatta a téma, ezért felkeresték a szurkolók közötti tisztességes összecsapások hazai vezető brigádját, a ferencvárosi Új Generációt: Forrás:http://ultrasliberi.hu/ deres.tv